A Webdesign Suliról

Engedjetek meg nekem most egy kicsit személyesebb hangvételű bejegyzést, ugyanis ez a bejegyzés az egyik „utolsó simítás” az induló honlapomon és mindenképpen szerettem volna megosztani veletek a gondolataimat.

Az elmúlt évek alatt nagyon sokat törtem a fejemet azon, hogy mit kellene csinálnom, hogy végre a saját lábamra tudjak állni. Mi lenne az, ami megadja nekem azt az érzést, hogy „na ezért érdemes felkelni”, amit az ember lánya lelkesedéssel, a saját örömére is csinál. És persze nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy emellett pénzt is hoz a családi kasszába. Sok mindent tanultam már ilyen olyan formában … végigcsináltam példásan a gimi-főiskola kombinációt, meg néhány tanfolyamot, OKJ-s képzést … eredményesen …  volt-e értelme? Nem mondom, hogy nem, mert hiszem, hogy minden amit a múltban megéltem tett azzá az emberré, aki ma vagyok. Nyilván nem jött minden könnyen. Sőt! Sok mindenért nagyon keményen meg kellett küzdenem, de azt hiszem ezzel biztosan a többségünk így van. Tehát értitek, hogy mire gondolok. A naiv 18 éves beiratkozik a főiskolára, „kitanul” egy mindenki által fantasztikusnak, jól menőnek, jól fizetőnek titulált szakmát … és aztán jól pofára esik a nagybetűs életben. Hát én pont így jártam. Nem indult jól, voltak borzasztóbbnál borzasztóbb állásaim, főnökeim … aztán voltak jobbak, sőt voltak nagyon jók is. Munkahelyek is és meglepő módon voltak nagyszerű főnökeim is – ami ritka kincs. Mégis mindig arra gondoltam, hogy a gyerekek olyan hamar elérik azt a kort – már akkor, amikor bölcsisek/ovisok lesznek -, amikor effektíve valamennyire kirepülnek a kis fészkedből, már nem csak te leszel a világ számukra. És ez igen is űrt hagy benned, mert volt egy olyan „munkahelyed” – hatalmas idézőjellel –, amit szívvel-lélekkel, a magad örömére is csináltál, minden nyűgével és bajával együtt. Én imádtam a lányaimmal otthon lenni, vagyis imádok, mert a kicsi még néhány hónapig itthon lesz velem. De pontosan tudom, hogy milyen nehéz lesz, mikor ő is kirepül … egyszer már végigcsináltam.

Egy éves volt, mikor először szöget ütött a fejemben, hogy mi lesz ha bölcsibe vagy oviba fog menni. Annyira arcon vágott akkor, hogy már egy év eltelt. Megszületett az elhatározás, hogy márpedig most kezdeni fogok magammal valamit, mert nem akarok abba a mókuskerékbe visszamenni. Igazából a legrémisztőbb számomra az volt, hogy még mennyi év van előttem, amit munkával fogok eltölteni. És nagyon nem mindegy, hogy ezt a végtelennek tűnő sok-sok évet hogyan fogom eltölteni. Voltak ötleteim, de egyik sem volt az igazi. Egy ilyen böngészkedős napon láttam meg a Webdesign Suli hirdetését a neten. Szembe jött velem a nagy lehetőség. Olyan volt, mintha nekem írták volna a hirdetést. Úgy éreztem ez az, amit kerestem. És tudjátok, akkor még nagyjából semmi fogalmam nem volt arról, hogy mit is fogok csinálni … hát weboldalakat … mondtam mindenkinek. De jelentkeztem, nem sokat gondolkoztam. Életem egyik legjobb döntését hoztam meg! Sokkal többet kaptam, mint amit reméltem.

Egy hónap után úgy éreztem, hogy újra élek. És ezt szigorúan csak a munka területére értem … mert a családom jelenti nekem a világot, a férjem és a gyerekeim minden nap tesznek róla, hogy tudjam mennyire érdemes minden nap felkelni. De ha a munkáról volt szó, akkor ez az érzés nem talált meg. Szívtam magamba a tananyagot, élveztem. Alkottam. Szenzációs érzés volt.

Kicsit féltem az elején, hogy egy online tanfolyamon hogy fogok tudni ennyi mindent megtanulni. Ugyanis vettem részt korábban online tanfolyamokon, de mindig úgy éreztem, hogy totál magamra vagyok hagyva. Hiányzott a visszacsatolás, nem tudtam, hogy jó úton haladok-e. De itt minden más volt. Először is a tananyag szuperül van felépítve. Az olyan teljesen kezdőknek is, mint amilyen én is vagyok/voltam, érthető minden. Imádtam, hogy a legtöbb tananyag videóval van kiegészítve, mutatják mit kell csinálni, hova kell kattintani. Olyan volt, mint egy osztályteremben. De számomra, ami ennél sokkal fontosabb volt, hogy tudtam kérdezni. És soha nem passzoltak le, vagy intézték el azzal, hogy ezt már egyszer leírtuk … Minden kérdésemre választ kaptam. És hamar, nem kellett napokat várni semmire. Ha valamit alkottam, elküldhettem értékelésre. És megnézték és értékelték. z építő jellegű kritikák mellett rengeteg biztatást, pozitív megerősítést is kaptam. Végtelenül tisztelem őket, amiért a másik oldalon ilyen türelmes és kedves emberek vannak. Biztos nem lehet egyszerű ennyi hallgatónak minden levelét, kérdését, kérését ilyen türelemmel kezelni. És mégis megteszik.

Imádtam és imádom a hírleveleket. Pedig én mindenhonnan leiratkozok. Kiborít a sok haszontalan információ, amit rám tudnak zúdítani. És itt még ez is szuper. Olyan hírleveleket kaptam, amik mindig a legjobb pillanatban adtak egy plusz lökést. A blog is fantasztikus. Elkezdtem elolvasni az elejétől … nem kis faladat, mert összejött „néhány” bejegyzés az elmúlt évek alatt. Nem is értem még a végére … de azokból, amiket eddig elolvastam, már annyi hasznos dolgot szedtem össze … egész szép kis gyűjteményem van.

Tudom, hogy hosszú út áll még előttem és nem hagyhatom abba a tanulást, önmagam képzését, de itt a Webdesign Suliban kaptam egy olyan alapot, amire bátran merek építkezni. Többet kaptam, mint egy jó szakmai alapot. Kaptam hitet, önbizalmat, boldogságot. És ezért végtelenül hálás vagyok. És most azt is bevallom, hogy a jelentkezés után elolvastam azt a kiadványt, amit a végzett hallgatókkal készítettek arról, hogy mi a véleményük a suliról. Nagyon meggyőző volt, de én mégis szkeptikus voltam … hát ilyen vagyok … egy kis kétely mindig van bennem … És most tessék! Minden szavukkal egyetértek!

Arra bíztatlak téged is, hogy merj álmodni és lépj rá a megvalósítás útjára! Ha pedig ezen a vonalon indulnál el, akkor mindenképpen a Webdesign Sulit válaszd! Még akkor is, ha csak egy kis plusz tudást vagy látókör bővítést szeretnél, de ha ezzel szeretnél foglalkozni, akkor mindenképpen!  

Azt hiszem a tervezettnél egy kicsit hosszabbra sikeredett ez a bejegyzés, de úgy éreztem, hogy ezeknek a gondolatoknak helyet kell adnom egy bejegyzésben. Köszönöm, hogy elolvastad!

2 thoughts on “A Webdesign Suliról”

Hozzászólás a(z) especial bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.